ADHD a mindennapokban

Egy Targoncás Naplója

Művészet & ADHD 1.

2020. augusztus 26. -

arc.jpgAmikor egy Atipikus jobban teljesít:

Az ADHD-ések és más atipikusok imádják az önkifejezés különleges módjait. A sportlövő lő egy happy face-t a lőlapra, aki katona, az ökörködik a technikai eszközökkel mint egy gyerek (amúgy is tesztelni kellene a technikát...), vagy a szabályokat kihasználva hatalmas troll király lesz belőle. De van egy kapocs közöttünk, a kreativitás és a művészet.

Én már gyerekként tus rajzokat csináltam és rögeszmésen rajzoltam labirintusokat, amit aztán másoknak kellett megfejtenie. De nyolc éves koromban kaptam a szüleimtől egy fényképezőgépet, ami mindent megváltoztatott.

cel2.JPGNem voltam tudatos, csak csináltam. Aztán, mikor besoroztak katonának, akkor a régi Beirette fényképezőgépem (igen, NDK filmes kisgép) eltörött. A Kalasnyikov tusa szét verte a zsebemben lévő kis gépemet.

 

 

zenith_02.JPGA segítség gyorsan jött. Láttam egy 1953-as szovjet Zenith B gépet a bolhapiacon. Szereztem egy teleobjektívet hozzá és elindult a tanulás.

Talán Sztálin keze lehetett a dologban, nem tudom... De a Szovjet Zenith kibírta a katonaságot és a Kalasnyikov tusa sem akadt bele a zsebembe. Nem volt benne fény mérő, csak hasra ütöttem mikor beállítottam. A sok gyakorlásnak meg lett az eredménye, mert a mai napig fejből állítom be manuálisan az értékeket.

 Szerettem volna élesebb képeket, szebb színeket. Az öreg objektív és a manuális fókusz elérte a határait. Szóval kellett egy új gép...

Az első Nikon: Egyik fotós barátom ajánlotta és valahogy "kedvesebbnek" és "aranyosabbnak" tartottam a Canonnál. Akkoriban volt az F50 és az F60-as a piacon és megjelent az F55-ös. Nem fekete volt, hanem ezüst színű. Szóval megvettem! Még nem használtam vakut de a képeim sokkal élesebbek lettek és új volt a zoom objektív is. Minden koncerten és Diákszigeten ott volt velem.

d3100.jpgA második Nikon: Már javában tombolt a digitális kor, mikor rászántam magam. Melósként a legolcsóbb DSLR-t kellett vennem, ami a D3100 volt. Ezzel kezdtem vakukat használni és éjszakai képeket csinálni. Szegény sokat látott és szerettem nagyon 03.png

 A mostani gépem is Nikon lett. Nehezen indult a barátságunk de szerintem sokáig tart majd! Egy D610-es full frame. És hogy miért ezt választottam? Tanulságos történet!

A bejegyzés trackback címe:

https://egy-targoncas-naploja.blog.hu/api/trackback/id/tr7616138090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása