A történelemből már megtanultuk, hogy minden nagy változást megelőznek az előjelek.

Sokszor kérdik, hogy miért van ennyi ADHD-és mostanában? Miért van ennyi hiperaktív és "problémás" gyerek?

Először is: ADHD-ések mindig is voltak (voltunk). Az őskorban mi voltunk a vadászok, a felderítők, a festők, akik a barlangokban alkottak. A középkorban aztán sok hadvezér, katona, feltaláló és művész képében jelentünk meg. Az ipari forradalom is nagy részt a mi "fajtánknak" köszönhető, hiszen a szigorú társadalmi elvárásokkal szemben csak mi mertünk fellázadni és új világokat felfedezni úgy, hogy azt se tudtuk, merre visz az utunk. Később aztán a találmányaink meghódították az egész világot miközben a társadalom továbbra is gúnyolta a magunk fajtákat. A forradalmak, az emberjogi aktivizmus is segítette azok életét, akik minket bíráltak és gúnyoltak szokás szerint.

Valami viszont megváltozott... A mai világban tényleg megnőtt az ADHD-ések száma a régi arányokhoz képest. Sokat gondolkodtam, miért lehet ez? Aztán lassan kezdett össze állni a kép:

A régi arányokat rosszul tudtuk: Régen is többen voltunk, de az egyszerűbb és lassabb életvitel miatt nem bukkantunk fel olyan gyakran mint most.

A sok vegyi anyag: igen, sajnos egyre több ételről, vegyszerről derül ki, hogy növeli az ADHD esélyét / tüneteit.

De valami még hiányzott a képből, valami még nem került a helyére. Ez pedig a változás!

 Az angol ipari forradalom idején a fehér lepkék hamarosan szürkévé váltak, hogy ne tűnjenek ki a környezetből. Ezt ipari melanizmusnak hívják. Megváltozott a környezet és megváltoztak az elvárások. A lepkék követték változást. A nagy kérdés: mi az a változás, ami a küszöbön áll? Az ADHD-ések gyarapodnak és ez NEM JÓ JEL!

Akik nem tudnak robottá változni, nem tudnak jópofizni, sz*rt keverni és a felesleges utasításokat betartani, azok rengeteget szenvednek a szép új világban. De miért is???

Nem az új világnak kellene elfogadnia a diverzitást, elfogadnia a másságot? De igen!

Azt hiszem, a hit veszett el. A hit a jobb világban és abban, hogy még érdemes küzdeni valamiért. Már mindent készen kapunk, nincs kommunizmus, nincs vadkapitalizmus, nincs szélsőség. De mi maradt?

Maradt a lusta és önző egzisztencia féltő kisember. Aki egy apró fogaskerékként bármerre elforog amerre a másik kerék tolja. Aki ellenáll, azonnal kicserélik és elkülönítik. Bizony, eljött a robotok kora.

A biorobotoké...