Érdekes könyv került a kezembe a napokban: Nem orvos írta, de nem is amerikai ADHD-és. Képzeljétek, az író Kelet-Európai szemmel látja a mi világunkat.

Marko Ferek egy horvát sorstársunk, aki elmeséli a szenvedéseit az iskola padban. Megmutatja a megpróbáltatásait a neurotipikusok uralta világban, ahol nehéz kiismernünk magunkat.

Marko tapasztalatai sokunknak ismerősek lehetnek: rossz iskolai jegyek, hullámzó teljesítmény. A tanárok és a szakemberek számára is lustaságnak, trehányságnak tűnhet. De kevesen értik meg, hogy a figyelmünk NEM hiányos, hanem máshogy működik.

Tehát a figyelmünk NEM megszűnik, hanem másra irányul, mint a neurotipikusoknak.

 Mikor Marko felfedezi, hogy ő nem rosszabb és nem is jobb a neurotipikusoknál -csak másabb, akkor elkezdi önmagát újra megtalálni.

Sajnos a társadalom nem tolerálja a mi fajtánk gondolkodását. Szóval vagy álarcot viselünk és beállunk a sorba boldogtalanul (a munkatársaink folyamatos gúnyolódása mellett elpocsékoljuk a tehetségünket), vagy felvállaljuk magunkat és számkivetettként lehet esélyünk megtalálni az utunkat.

És talán a boldogságot is...

Marko különbséget tesz az ADHD-ések között. Azt mondja, vannak akinek valódi a hiányossága és vannak akikre rásütik a bélyeget mert nem neurotipikus.

Tehát az oktatás és a szakemberek feladata az lenne, hogy felismerjék a hiányossággal élőket és felismerjék azokat, akik ő szerinte "kreatív álmodozók". Megj.: A szakemberek is megkülönböztetik az SCT-ét, hiperaktivitást, valamint figyelemzavart. Illetve a megjelenési formáit is: Magasan funkcionálók, Fimoták, s.t.b.

Marko Ferek: Hiperaktív Álmodozók ISBN 978.615-5015-08-3