A saját démonunk a legerősebb. De ha tudod a nevét, tudsz harcolni ellene! Vagy megszólítani...
Én győzni akarok! De minél erősebben küzdök ellene, ő annál jobban ellenáll. Ő a részem, belőlem táplálkozik. Pont annyira erős, mint én. Ezért nem nyerhetek... De nem hagyhatom nyerni!
Egy sárkányt látok, izzó vörös szemekkel és fekete pikkelyekkel. Megijeszt és elrettent. De tovább nézem. Látom a fekete pikkelyek alatt a dobogó szívet és a lüktető ereket. A sárkány él. De vár valamire. Nem mozdul, csak néz.
Nem fél, nem támad. Csak figyel. Érzem, ahogy fürkészi a gondolataimat. Ha elkap valamit, szét tépi és felgyújtja! Most már tudom... Amit adok neki, felperzseli és ellem fordítja.
Lassan felé nyúlok, de megijed. Bele harap a kezembe. Vissza tartom a levegőt, nem gondolok semmire. Az ujjaim már a pikkelyeket érintik. Most nem tűnik szörnyetegnek. Csak vár és figyel.
Várja az etetést. Egy gondolatot, cselekvést vagy egy érzést. Már kezd a szeme vérben úszni és kinyitja a száját. Érzem, hogy enni akar! Mit tegyek?
Erőt veszek magamon és a szemébe nézek. Látom, hogy fájdalma van! Repülne, szárnyalna de nem engedik. Bántják és gúnyolják s megvetik. De támad ha kell. Becsukom a szemem és kiürítem az elmém.
Most nyugodt. Nem fél és nem éhes. Csak vár és figyel...
