Sajnos itthon nincs semmilyen információ a CES-ről és a neurofeedbackről. Ezért vettem egy könyvet a témáról. Egy amerikai használtkönyv kereskedés fillérekért árul újszerű könyveket.

Lehetséges működési mechanizmusok:

 Amikor egy új orvosi kezelés megjelenik, elvárható, hogy elmagyarázzák, hogyan működik. A CES az elmúlt ötven évben orvosi használatban volt (1953-ban "elektro-alvás" néven jött létre Európában), de a hatásmechanizmusára nem született határozott, állandó magyarázat.

A működési mechanizmus alatt az orvostudományban divatos elfogadott magyarázó fogalmak valamelyikét kell érteni.

A jelenleg többé-kevésbé aktív elméletek közül néhány:

-A jelenlegi fő koncepció az, hogy a test neurálisan úgy van bekötve, hogy az afferens neuronokon keresztül fogadja a bejövő ingereket, elküldi őket a központi idegrendszerbe, amely aztán válaszingereket küld efferens neuronjain keresztül.

Ha valaki véletlenül hozzáér az ujjával egy forró felülethez, azonnal elrántja például a forró tűzhelytől. Mivel a neuronok fizikailag általában nem érintkeznek, az idegi huzalozás a szinaptikus végződéseken keresztül működik, amelyekben a preszinaptikus membrán neurokémiai anyagokat bocsát ki és ezek stimulálják a membrán receptorait (a befogadó membránt).

Ahhoz, hogy olyan hatékonyan működjön az idegrendszer, az összes neuronnak sértetlennek kell lennie. És az összes neurokémiai anyagnak egyensúlyban kell lennie az összes többivel.

Ha egy neurokémiai anyag nincs egyensúlyban, akkor vagy túl- vagy alul-szabályozza azt a rendszert, amelyért felelős. Ebben az esetben ilyen vagy olyan fizikai vagy érzelmi tünetek jelentkeznek.

Például, ha nincs elegendő dopamin, Parkinson-szerű tünetek alakulnak ki.

Ha nincs elég szerotonin, depresszió következik be, stb.

 A CES hatékonysága abban rejlik, hogy egyensúlyba hozza azokat a neurotranszmittereket, amelyek nincsenek egyensúlyban a társaikkal.

Pozos és társai egy sor érdekes kísérletet végeztek kutyákkal, amiken ezt a helyzetet vizsgálták.

Megvizsgálták az adrenerg (adrenalin-noradrenalin) -kolinerg (acetilkolin) egyensúlyt az agyban. Ha a CES valóban serkenti a neuronok működését, ahogy a CES-értékesítők állították, akkor néhány kutyának rezerpint (vérnyomás csökkentő) és CES-stimulációt adhatnának, és a rezerpin blokkolná a CES által termelt dopamin visszavételét a preszinaptikus vezikulákba. Ez csökkentené a preszinaptikus vezikulákban rendelkezésre álló dopamin jövőbeli mennyiségét, amely az adrenerg oldalon lévő posztszinaptikus neuronokat elindítja, és a kolinerg rendszer venné át az irányítást.

Ezt meg is tette, és felfedezte, hogy ezzel kibillentette az adrenerg rendszert a kolinerg rendszerrel való egyensúlyából, és a kutyák Parkinson-szerű tüneteket mutattak.

Pozos azonban nem mérte közvetlenül a dopamint a kutya agyában, ezért úgy gondolta, hogy még néhány kísérletet fog végezni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a jó úton jár. Úgy döntött, hogy blokkolja az acetilkolin felvételét az adrenerg-kolinerg egyenlet másik oldalán.

Az acetilkolin felvétel volt az, ami ki váltotta a Parkinson-szerű tüneteket. Ennek érdekében CES-stimulált kutyáinak, amelyek még mindig Parkinson-szerű remegésben voltak, atropint adott, hogy gátolja az acetilkolin felvételét. A remegés megszűnt.

Úgy döntött, hogy mivel végül is nem dopamint vagy acetilkolint mér, ellenőrizni fogja az idegrendszert tovább a CES kezelt oldal egy másik csoportjával, és helyette fizosztigmint ad hozzá. A fizosztigmin valójában a kolinerg idegeket a normálisnál gyorsabb működésre serkenti.

A kutyák az eddig mért legnagyobb remegést mutatták. Pozos meglehetősen biztos volt abban, hogy a megfelelő rendszert manipulálja, és kimutatta, hogy a CES hatékonyan képes serkenteni a dopamintermelés növekedését.

De!!!

Ha ez a helyzet, akkor a CES-nek képesnek kell lennie a kutya agyában lévő borzasztóan kibillentett rendszer visszaállítására, amikor minden provokáló vegyszert eltávolítanak.

Ebből a célból hagyata kiürülni a gyógyszereket az összes kutya szervezetéből, és mindegyiknek adott rendszeres táplálékot és vizet a következő héten. Egyharmaduk L-Dopát, másik harmaduk pedig CES-stimulációt kapott.

A nem kezelt állatok három-öt napon belül visszatértek normál, nem Parkinson-szerű állapotba.

A CES-el kezelt állatok azonban három-hét órán belül visszatértek a normál, nem Parkinson-szerű állapotba, csakúgy, mint az L-Dopát kapó állatok harmada.

- Hasonló vizsgálatot végeztek humán kábítószer-függőkkel, akiknél kimerülést tapasztalták. A kábítószerek által okozott endorfin feltehetően felborította az egyensúlyt az endorfin és a noradrenalin rendszer között az agy locus ceruleusában.

A kábítószerek, amelyek az endorfint utánozták és ezáltal leszabályozták azt a rendszert, eltávolították. Az epinefrin fölénybe került, és fiziológiás elvonási tünetek jelentkeztek.

A kutatók tudták, hogy alfa-metil-dopával blokkolhatják a noradrenalin posztszinaptikus receptorait, és ezáltal megállíthatják az elvonási tüneteket.

Úgy gondolták, hogy a betegek felén kipróbálnák a CES-stimulációt. Hogy megnézzék, a CES stimulálja-e a megnövekedett endorfintermelést. Ezáltal helyreállítja az egyensúlyt.

Azt látták, hogy mind a CES, mind a gyógyszeres kezelések egyformán jól működtek, így a kettős vak kutatást figyelemmel kísérő orvosok soha nem tudták megmondani, hogy mely betegeket kezelték alfa-metil-dopával, és kik kaptak CES-t. 

Egészen a vizsgálat után, vagyis amikor a gyógyszeres betegek rebound depresszióba kerültek (a noradrenalin termelésük leszabályozott az alfa-metil-dopa felvételének blokkolása miatt), a CES-ben kezelt betegek pedig nem.

- Hét-nyolc évvel Gold azon jelentése után, hogy a CES-t emberi alanyoknál alkalmazták, Dougherty és társai a Texasi Egyetemen tanulmányozták a CES-t a patkányok elvonási tüneteiben.

Azt látták, hogy a CES gyengíti a naloxon által kiváltott morfiummegvonás súlyosságát. A másik vizsgálatban a CES-kezelés időfüggő hatását tesztelték a hirtelen morfiummegvonáshoz kapcsolódó motoros hiperaktivitás súlyosságának csökkentésében.

 Ha Pozos bizonyítékot talált arra, hogy a CES stimulálja a dopamin termelést a kutya alanyokban és Gold bizonyítékot talált arra, hogy a CES serkenti az endorfin termelést az ő emberi alanyában, akkor talán megnézhetjük a fibromyalgiás betegek CES-re adott válaszreakcióját.

Wood feltételezte, hogy a krónikus stressz a fibromyalgia mögöttes mechanizmusa. Megjegyezte, hogy az agyi válasz az akut stresszre egy fájdalomcsillapító válasz, amelyet a ventrális tegmentális területről származó és a nucleus accumbensbe vetülő mezolimbikus dopamin neuronok aktiválása közvetít.

A krónikus stressz a nucleus accumbens dopamintermelésének csökkenését és tartós hiperalgéziát eredményez. Elmélete szerint a mezolimbikus dopaminerg aktivitásnak ez a stressz okozta diszfunkciója lehet az alapja a fibromyalgiával összefüggő egyéb tüneteknek is és azt jósolta, hogy a dopaminerg funkció fokozását célzó kezelési stratégiák gyengébb hatást fejtenek ki a betegeknél.

- Egy másik tanulmány megszámolta a mókusmajmok preszinaptikus membránjaiban lévő, preszinaptikus vezikulák számát a CES stimuláció előtt. Majd egy néhány perces CES-stimuláció után és egy ideig a stimuláció abbahagyása után is.  Eredményeik meggyőzték őket arról, hogy a CES lényegében arra ösztönözte a vezikulákat, hogy ürítsék ki tartalmukat, így csökkentve azok számát.  A CES azonban drámaian megnövelte a preszinaptikus membránban képződött új vezikulák számát, ahogy a stimuláció folytatódott.

Miután a stimuláció megszűnt, a hólyagocskák száma fokozatosan visszatért az inger előtti szintre körülbelül egy óra alatt. 

- Akupunktúra elméletek: Nixon elnök kínai látogatását követően az akupunktúrás kezelés egyfajta divattá vált az Egyesült Államokban és bizonyos orvosi körökben még mindig szerepet játszik.

Az akupunktúra mögött meghúzódó elmélet az, hogy a test energia homeosztázison dolgozik és időnként számos ok kibillentheti a rendszert az egyensúlyából. Emiatt gondolták sokan korábban, hogy a CES serkenti ezt a rendszert, hogy növelje az energiaegyensúlyt.

A test egyes területei érzékenyebbek az adott rendszerbe érkező energiára, mint a többiek.

Ezeket az érzékeny területeket akupunktúrás pontoknak nevezik. A CES is jól elláthatja energiával a rendszert, de nem szükséges közvetlen stimuláció. A CES elektródákat a fej különböző pontjain helyezik el, hogy a stimuláló áram áthaladjon a fejen. 

A CES-áramról kimutatták, hogy szétterjed a fej és a fejbőr körül, miközben áthalad az egész agyon. A limbikus vagy „érzelmi” agy mentén halad.

Aki helyezett már fel CES elektródákat, megtapasztalhatott önkéntelen vigyort, amikor az áram átterjed az arcizmokra. Előfordulhatnak fényvillanások, ahogy az energia áthalad a szemen.

Nagyon valószínű, hogy az akupunktúrás pont a fejen vagy a fej körül elegendő stimulációt kapna, bárhol is legyen ahhoz, hogy reagáljon a CES stimulációra. Például egyes terápiás stratégiákban az arcon lévő pontok közül többről azt mondják, hogy drámai módon aktiválódik, ha pusztán ujjhegyekkel finoman megkopogtatják őket.

A jelen szerző nem ismer eleget az akupunktúrás rendszerről ahhoz, hogy további feltételezéseket tehessen arról, hogy a CES hogyan befolyásolhatja a testi változásokat az akupunktúrás úton.

De ez a jövőben változhat.

- Az érrendszer, mint elektromos átvivő rendszer: Vannak más energiaáramlási rendszerek, amelyek a testben aktívak. Nordenstrom kimutatta, hogy az érrendszer biológiailag zárt elektromos áramkörként működik, amelyben az energia könnyen áramlik.

Pumpálja és szívja az elektromosan töltött vérkomponenseket, hogy fenntartsa a homeosztázist. Ez a rendszer aktív az artériákban és a vénákban, amelyek falai szigetelőként működnek.

- A perineurális elektromos rendszer: CES-tanulmányok nem ismertek. Becker kimutatta, hogy az egész testben elektromos rendszerként működik, amely periférikusan, de az idegrendszertől elkülönülten működik.

- EEG vizsgálatok: Számos EEG-vizsgálatot és MRI-vizsgálatot végeztek CES-stimulált alanyokkal. E tanulmányok közül több folyamatban van, és újak tervezése is folyamatban van jelenleg is.

Az évek során végzett különféle tanulmányokat áttekintve megállapítható, hogy a CES befolyásolja az agy idegi ingerület vezetési mintázatát. Bár ezeknek a változásoknak a hatásait nehéz megfejteni, egyikről sem gondolták, hogy bármilyen negatív hatással lenne a vizsgált betegekre. Például soha nem észleltek görcsrohamot a CES-kezelés során, még az ismert rohamos betegek körében sem.

- Neurohormonális vizsgálatok: Számos tanulmány készült, amelyek kimutatták, hogy a CES képes a hormonok normálisabb állapotába való visszatérésre, amelyek kiegyensúlyozatlanok depressziós betegeknél. Például a DHEA, a tesztoszteron, az ösztrogén és az IGF-1 az idősebb személyeknél, akiknél ezek a hormonszintek alacsonyak voltak.

- Szinkronitás elmélete: A spontán rend tudománya, mint a szinkronitás területe. Az orvosi vonatkozású jelenségek leírásának új módjaként gyorsan terjed. Ebben az elméletben a test minden része funkcionálisan szinkronizált minden más részével, és minden szerv sajátosan funkcionálisan szinkronizált önmagán belül.

Az egész test a külső környezettel is szinkronban van.

Betegség akkor következik be, ha a test bármely része deszinkronizálódik a három szinkronitási szint bármelyikén. Hasonlóképpen, mint az emberi testben minden májsejtnek szinkronban kell működnie ahhoz, hogy a máj elvégezhesse a munkáját.  Ugyanez igaz a hasnyálmirigyre, a szívizmokra, a mellékvesékre stb.

 A test minden részének szinkronban kell működniük a többivel, hogy a szervezet megfelelően működjön. A kutatók továbbra is keresik a mester-órát minden egyes szervünkben és a test egészében. A jövő azt mutathatja, hogy a CES kezelésben az elektromos energia időzített ritmikus lüktetései valamilyen módon visszaállítják a deszinkronizált testet a normál szinkronba, és ezáltal egészségesebb működést eredményeznek.

- A CES mint adaptogén: Sokak szerint a stressz áll a modern társadalmat sújtó érzelmi és fizikai rendellenességek 90%-ának hátterében.  Ennek számos oka van, amelyek az orvosi irodalom nagy részében könnyen megtalálhatók. Hans Selye korábbi kutatásai kimutatták, hogy a stressz nemcsak olyan probléma, amely sok ember egészségét megzavarja, hanem ha egy egyén krónikus stresszt él át, a probléma súlyosbodik.

Selye megfigyelte, hogy a fenyegetésre adott normális emberi (és más állati) reakció a harc vagy a menekülés. A harc vagy menekülés válaszának hátterében számos testi változás áll, amelyek a vérellátást és a test tápanyagait az izmokhoz, a test belsejétől távolabb helyezik át.

A belső elválasztású mirigyek sürgősségi hormonkészleteket választanak ki, amelyek segítik a személyt beszűkülten tájékozódni a veszély forrásához, és felkészítik a tárolt energia leghatékonyabb felhasználására.

A pulzusszám fokozódik, a vérnyomás emelkedik és a mellékvesék nagy mennyiségű kortizolt választanak ki a véráramba.  A teljes fiziológiai mechanizmus úgy van kialakítva, hogy támogassa a sürgősségi reakciót.

Amint a vészhelyzet véget ér, a szervezet fokozatosan visszatér a normális működéséhez. A vér visszatér a belekbe, így a táplálék megemészthető, a kortizol szintje visszaáll a normális szintre, a „támadj vagy fuss” reakció megszűnik, a pulzusszám és a vérnyomás normalizálódik.

Seyle felfedezése nagyban hozzájárult ehhez a területhez, miszerint krónikus stressz jelenlétében a harc vagy menekülés reakciójának egy változata a helyén marad, mivel a szervezet hozzászokik az implicit fenyegetés krónikus jelenlétéhez.  Ebben az esetben a szervezet soha nem tér vissza a normál, stressz előtti szintre, és egy sor fiziológiai és érzelmi tünet alakulhat ki az idő múlásával a krónikusan megnövekedett fiziológiás alkalmazkodás miatt.

Mindenki ismeri a krónikus stressz forrásait: A híradások a tévében: gyilkosságok, nemi erőszak, gyújtogatás, robbantások. Ez megy heti öt-hat napon keresztül. A krónikus stressz olyan, mint a magas vérnyomás.  Megkaphatjuk, de már nem érezzük.

Jelenlétéről csak abból a patológiából tudhatunk, amelyet érzelmeinkben vagy testi egészségünkben generál.

Egy orosz tudós, Dr. NicolaiLazarev olyan gyógynövényeket tanulmányozott, amelyek szinte csodaszernek tűntek. További tanulmányozásuk során azt találta, hogy ezek nyilvánvalóan növelik a szervezet káros hatásokkal szembeni ellenálló képességét. Nem egy konkrét hatás, hanem a fizikai, kémiai és biokémiai tényezők széles skálája, amelyek nem voltak rossz hatással a szervezetre. Ezt a reakciót adaptogén válasznak nevezte, ezeket a gyógynövényeket pedig adaptogénnek nevezte.

A stressz csökkentésére adott válaszok többek között a javuló alvás, a fáradtság csökkenése, a depresszió enyhítése és a kognitív teljesítmény javulása.

Az első adaptogén, amelyet tanulmányozott, a rhodiola rosea nyilvánvalóan összefüggésben áll azzal a képességével, hogy befolyásolja a biogén monoaminok, például a szerotonin és a dopamin szintjét és aktivitását.

Nemsokára más, nem gyógynövényes gyógymódokról is kiderült, hogy adaptogénekhez hasonlóan viselkednek, mint például a COBAT, amely két aminosav, a taurin és a béta-alanin kombinációja, amelyek eredetileg az immunrendszer működését javították, és ezáltal rák-ellenes hatásúak voltak.

Hatásmechanizmusának kutatása során kiderült, hogy nyilvánvalóan szabályozza a citokineknek nevezett vegyi anyagokat. A citokineket az immunrendszert alkotó fehérvérsejtek egy része ​​termeli, és gyakran hírvivőként működnek a sejtek között, és arra serkentik őket, hogy több citokint termeljenek, ha a szervezet fenyegetett.

A probléma az, hogy ezek a fenyegetések és esetleg más stressztényezők túlzott reakcióra késztethetik ezt a rendszert, ami egy úgynevezett citokin kaszkádot indít el. Ez a citokin szindrómához vezet, amelyben a fáradtság, a láz, a kognitív zavartság, az izomfájdalom és a depresszió a legismertebb tünetei közé tartozik.

A COBAT adaptogén hatását a citokinválasz normalizálásával fejtheti ki, és ezáltal sok betegnél elkerüli vagy visszafordítja a citokin szindrómát. Ebben a megvilágításban ma már láthatjuk, hogy a CES nagyon is úgy viselkedik, mint egy adaptogén. A hatásmechanizmus bizonyos tekintetben hasonló a rhodiola rosea esetében feltételezetthez.

Amennyire ismeretes, a CES-sel nem végeztek vizsgálatokat a citokinekkel kapcsolatban. Úgy gondolják, hogy a CES azon kevés kezelések egyike, ha nem az egyetlen jelenleg elérhető, amely visszaállíthatja a krónikus stressz reakciót. 

CES-vizsgálatok némelyikében kétféle szorongást tanulmányoznak. Az egyik az úgynevezett szorongásos állapot, amely a környezet stresszoraira adott reakció, amelyre éppen reagál. 

A másik a szorongásos személyiség, amelyet az ember mindig magában hordoz, még akkor is, ha egy napsütötte tengerparton fekszik, miközben nyaral, vagy kirándul az erdőben a családjával. Úgy gondolják, hogy a szorongásos személyiség a Selye által felvázolt krónikus stressz-szindrómát tükrözi.

A szorongásos vizsgálatok során mind a szorongásos állapot-, mind a szorongásos személyiség visszaáll a normál szintre háromhetes napi CES-kezeléssel. Egyetlen más kezelés sem mutatott ilyen hatásosságot ilyen rövid időn belül és kevesebb költséggel.

Korábban, amikor a CES marketingesei egymás közti beszélgettek, gyakran hallottuk őket arról, hogy milyen nagy nehézséget jelent a CES oly módon történő bemutatása, hogy az ne tűnjön csodaszernek

A marketingesek problémáját új megvilágításban láthatjuk, ha a CES-t adaptogénként fogjuk fel. A krónikus stressz szindrómában a biogén monoaminok egy új stressz-válasz típusú egyensúlyt alakítottak ki a többi, a fizikai és érzelmi tünetek kezelésére. Ha a CES visszaállítja ezeket a kapcsolatokat egy normálisabb mintázatba, akkor a fáradtság, fájdalom, álmatlanság, kognitív zavartság stb. tünetei enyhülnek, ahogy a test visszatér a normális kerékvágásba.

Ez az oka, hogy a CES készülékek gyártóinak miért volt mindig olyan nehéz használati utasítást adni. Mint már említettük, a stressz állhat a fájdalom hátterében, alátámaszthatja a depressziót, a szorongásos állapotokat, állhat a fáradtság hátterében és így tovább.

De a stressz mértéke, amely a fentiek mindegyikét okozza, idővel változhat egyénenként, és egy vagy több, vagy az összes tünetet bármikor csökkentheti.

A penicillinnel ellentétben az adaptogén betegtájékoztatójának az adaptogén természeténél fogva meglehetősen homályosnak és általánosnak kell maradnia.  Annak érdekében, hogy segítsünk a klinikusoknak, és segítsünk nekik megkerülni ezt a potenciális akadályt a CES használatában, a CES klinikai használatára vonatkozó utasítások (lásd alább) a betegek többségének hatékony kezelésére irányulnak, függetlenül attól, hogy milyen stressz-szinttel küzdenek.

A MECHANIZMUSOK ÖSSZEFOGLALÁSA:

Kimutatták, hogy a CES bejárja az egész agyat, és ennek során visszaállítja a normális neurohormonális rendszereket, amelyeket a kutatók, vagy a kábítószer-függők esetében maguk a betegek szándékosan kibillentettek az egyensúlyából.  Kimutatták, hogy több olyan hormont is visszahoz a fiatalabb szintre, amelyek az öregedés során általában csökkennek.  A CES tehát adaptogénként hat.

Ennek érdekes következménye az a gyakran kapott klinikai megállapítás, hogy amint a beteg egyensúlya helyreállt, ezek néha a kábítószer-absztinencia szindrómában is megjelennek,  – a CES hatása megszűnik és a beteg abbahagyja a használatát.  Emiatt a CES köztudottan semmilyen módon nem okoz függőséget vagy nem alakít ki szokásokat.  És az eddigi tanulmányok egyikében sem számoltak be jelentős negatív mellékhatásról.