Amikor az orvos hülyébb, mint a saját betege...

Az ADHD -és emberekkel vicces dolgok történnek és állandóan vonzzuk a bajt. Sőt, vonzzuk a hülyéket is, ami nem előnyös dolog. Főleg nem az egészségügyben... Persze végül sikerrel jártam, találkoztam a második értelmes orvossal az életemben. És hogy milyen áron? -Döntsétek el!

Bocs, a most következő írás a nyugalom megzavarására lesz alkalmas minden olyan embernek, aki beképzelt, rugalmatlan, korlátolt vagy elkényeztetett. Vagy egyszerűen csak álomvilágban él.

Már gyerekként észre vettük, hogy a többi ember egyforma hozzánk képest. Valahogy meg találják egymással a hangot, beszélgetnek, játszanak, majd kibeszélnek másokat a hátuk mögött. Tulajdonképpen olyanok, mint egy rakás egyforma színű és számozású billiárd golyó amik egy megadott logika vagy láthatatlan rendező elv szerint mozognak.

Mivel nekünk máshogy működik a frontális lebenyünk, ezért másképp gondolkodunk. Nem tudunk beilleszkedni ebbe a rendező elvbe. Mint egy idegen test, néha neki koccanunk egy elénk guruló golyónak, ami felháborodottan néz ránk és berzenkedve csóválja a fejét, hogy miért nem a NORMÁLIS MEGSZOKOTT irányba gurultunk. Mi soha nem akartunk arra gurulni, csak járni a magunk útját.  Egyforma dolgok érdekelnek mindenkit, egyformán viselkednek, egyforma vicceket mesélnek, egyformán keverik a szart és egyforma sablonok szerint jópofiznak egymásnak.

Sok év távlatából azt látom, hogy a magukat normálisnak tartó neurotipikusok egyformán kicsinyesek, önzőek, szociálisan érzéketlenek, nem kreatívak és képmutatóak. Meg játsszák felénk a felsőbb rendűbbet, éreztetik velünk hogy alsóbb rendűbbek vagyunk miközben állandó önértékelési és önigazolási problémáik miatt egymás társaságában nyalnak talpat vagy éppen valaki hátába döfnek kést. Majd oda mennek a másikhoz és ugyan azt folytatják. Közben mindig sírnak minden miatt, semminek nem tudnak örülni. ÉS ezek a normálisak??? -Akkor inkább maradok fél hülye!

Én is, mint a legtöbb sorstársam, nem tudok patkánykodni, nem értek a képmutató csevegésekhez, small talk-okhoz -amikben éppen a munkatársaikat döfik hátba-. Nem tudok felesleges, uncsi semmi értelme hülyeségekről beszélgetni olyanokkal, akik miután vissza ülök az íróasztalhoz, engem döfnek hátba. Szóval a magunk fajta egész gyerekkorában nézi ezeket a fura alakokat akik nekünk értelmetlen dolgokat csinálnak. Közben minket olyanok érdekelnek, amik miatt mindig a kereszt tűzbe kerülünk. A "normálisak" rendívül "felvilágosult" (bruhaha) magatartása miatt megtanuljuk korán, hogy inkább tartsuk távol magunkat ezektől a fura népektől. Ezért nálunk idősebbekkel kezdünk barátkozni. Mivel az átlagnál érettebb a szociális érzékünk, sok esetben az intelligenciánk is, simán egyenlő partnerek vagyunk egy idősebb embernek.

Az óvodában az óvónők azt mondták, kimagasló az értelmi szintem, nem kell halasztani az iskola kezdést. Csendben játszottam a sarokban, míg a többiek verset tanultak. Mikor vissza kellett mondani, én elszavaltam, ők nem tudták. Imádtam Legózni, szerettem a mechanikus, mozgó dolgokat. Például építettem Legó helikoptert, amibe egy orosz ébresztő óra mechanikáját építettem, ami a rotort meghajtotta. Vagy a Legó autóba egy másik játék villanymotorját építettem és azzal hajtottam. Ez tipikus ADHD dolog volt. Nem azt építettem a Legóból, amire szánták és az orosz mérnökök sem gondolták, hogy valamikor az óramű egy játékot fog hajtani. Sajnos mindennek érdekelt a belseje, mindent szét szedtem amit persze össze rakni nem tudtam kis gyerekként.

-Az ADHD elme feladat orientált elme. Nem keveri a sz*rt, nem lustálkodik, nem a reggeli kávé mellett siránkozik. Mint egy robot, elindul, addig csinálja míg kész nem lesz, vagy vége nincs a műszaknak. Ha nem érdekel, el sem kezdjük. De ha csináljuk, 100% erőbedobással. Amíg meg nem unjuk :-D -

Az iskola egy kiszámíthatatlan katyvaszként indult. Persze volt egy-két barátom, de ők is kora érettek voltak. Sajnos a tanulás nehezen ment és hektikusak voltak a jegyeim. Ami éppen érdekelte az agyamat, azt azonnal átláttam, lettek is jó jegyeim. De ami nem érdekelt, azt akárhogy erőlködtem, akárhogy próbáltam, nem tudtam megtanulni otthon sem. Ez persze állandó családi veszekedések oka volt.

A felső tagozatban -ez már a szocializmus békés és boldog(talan) nyugalma után volt- már rajzolgattam órákon, mert nem érdekelt az anyag. Nem rosszalkodtam, egyszerűen csak hallgattam a tanárt, aztán észre vettem egy érdekes képet a könyvben. Eszembe jutott, hogy tegnap tanultunk valamit erről. Elkezdtem a képet kiegészíteni, rá rajzolni pár dolgot. -Persze addig tovább haladt az óra és én mindig lemaradtam. Ezért az iskola pszichológus csináltatott velem egy Pieron tesztet ami alapján elküldött a megyei családsegítő hivatalba. Ott "szakemberek" megállapították, hogy ilyen vagyok és kész. Nem vagyok túl okos, lassan tanulok. Erre a szüleim: hobbija az elektronika, forraszt, nyák lapot marat itthon, technikai könyveket olvas és meg is érti. Erre a SZÁKEEMBŐŐŐŐŐR: az nem jelent semmit, ilyen és kész. -Csak megjegyzem, hogy ez előtt az eset előtt közel 180 évvel már orvosi könyveket írtak az ADHD-ről és közel 50 évvel korábban kezdték el ipari méretekben gyártani Svájcban a Ritalin nevű gyógyszert, ami az ADHD gyógyszerek alapja lett. Szóval ennyit a diplomáról és az orvosokról úgy általában... Persze volt egy másik eset is, amikor konkréten meg akart ölni az üzemorvos a munkahelyemen. -De ezt majd máskor!

Szóval az iskola eltelt, a szakmunkás képzővel is végeztem. Sajnos az SCT miatt (igen, a haladó nyugat nevezte el így: slugish cognitive tempo, ami a ADHD harmadik [vagy negyedik] oldala) nem tudtam a szakmámban kezdőként megkapaszkodni. Ezért egy multi céghez kerültem, operátorként -ekkor volt a rendszerváltás.

Sajnos a munkában is hektikus voltam, amit azonnal átláttam, az ment, 100-szor jobban mint másoknak. Egy idő után elkezdem azon gondolkodni, hogy nem lehet az, hogy csak én vagyok ilyen kelekótya. Láttam hasonló embereket munkában és magánéletben is. És velük, mintha egy láthatatlan kapocs kötött volna össze, egy húron pendültünk mindig. Szóval akkor már volt internet és hamar megtaláltam a magyar oldalakon hogy ez ADHD, amit csak gyerekek kaphatnak el és csak fiúk, de nem is létezik mert sok vizet kell inni és elmúlik -ami nem is létezik-. Meg felnőtt korára mindenki kinövi az ADHD-t ami nem is létezik, de azért ki is növik. És hülyék vagyunk meg fogyatékosok. -Csak tudnám mitől, ha nem is létezik...

Közben megtanultam angolul és az amerikai weboldalakon egy másik világot találtam: hírességek a kamera előtt ismerték be hogy ADHD-érintettek, hogy már 1798-ban írtak hivatalos orvosi könyvet róla, vagy azt hogy az 1950-es évek óta gyártják azt a gyógyszert, ami a tüneteim minimum 70%-át megszüntetni. HOGY MI VAAAAAN???

Tessék??? Nem vagyok hülye??? Több eszem van, mint azoknak, akik gúnyolnak és megaláznak? Ha meg kaptam volna gyerek koromban azt a gyógyszert, amit akkor már 50-éve gyártottak, akkor teljesen más életem lett volna? Háááát, akkor az összes orvos #>&@<a meg a >#&@{};>^ˇ˘-át orba szájba. Háromszor!!! MINDEN NAP!!! ÉLETE VÉGÉIG!!! -Ja és persze adják vissza az életem. Mert így korrekt. A tolvaj, ha lebukik, adja vissza amit ellopott. Vagy a bíróság kártalanítson a tettesek kárára. Nem?

Szóval keressünk egy orvost, akinek van agya, értelmes, empatikus és szóba áll egy szegény prosztó fizikai munkással. Na, ekkor jöttem rá, hogy nehéz fejszébe vágtam a fejem :-D MAGYARORSZÁGON. Ahol még a színekben sincs egyetértés.

Első doktornő Székesfehérváron, magánorvos, 2 diplomás: Fogadó óra 8000 Ft. Leírtam e-mailban, hogy mi a panaszom és hogy mire gyanakszom. A hóhérnő tiszteletlen volt, mindig közbe vágott, semmit nem hitt el, amit mondtam, ilyen tünetek nincsenek, egyszerűen károsodott az agyam és éljek vele együtt. Ja és mikor fizettem, nem 8000, hanem 9000 Ft mert emelkedtek az árak. -Igen, ilyenek velünk orvosok. -ÉS az egész társadalom. Köszi tesó, jó fej voltál.

 Magyar internet: Felnőttkori ADHD --> keresés! Eredmény: Gyermeke ADHD-és? Küldje hozzánk :-) -Kösz tesó, majd pelenkát húzok

Oké, akkor oldjuk meg, mint jómunkásember. A jó targoncás mindent megold! Külföldi orvosi weboldalak. L-Theanin, macskagyökér, taurin. Annyi, hogy a fülemen folyt ki. Hmm... Kb. 20%-ot segített... Ez ment egy darabig de javítani akartam a helyzeten. Találtam egy Neurofeedback nevű dolgot.

A kezelés jó volt, de kb. 120 000 Ft-ba került a három hónapos kezelés. Már kb. 30%-al csökkentek a tüneteim. De a legégetőbbek, hogy az agyam számára unalmas dolgokat sokkal lassabban tanulom meg, mint mások és a munka memóriám sem fejlődött sokat. Valami nagy áttörés kellett. Kb. olyan, mint amikor a targoncás borít egy hatalmasat.Főleg, hogy a sok vitamin és étrend kiegészítő miatt a vérképem kezdődő vesekövet mutatott.

Szóval nyitottam egy internet böngészőt és beírtam szó szerint: "kib*szott k*rva felnőtt kori ADHD a k*rva életbe. Nem gyerekkori.". Ekkor megjelent egy magán klinika weboldala, ami azzal kezdte, hogy csak felnőtteket fogadnak. Amit leírtak, az alapján értelmesek voltak és empatikusak (magyar orvos létükre!!!). De a teljes kivizsgálás ára rettentő drága volt. Mitévő legyek... Mivel Fehérvár és Pest között lakok, nem volt sok választás. Pest közeli munkahely a Fehérvári helyett. Ugyan azért a munkáért kb. nettó 80 000 -al lett több a fizetésem. Munkahely váltás, majd 2 hónapig spóroltam, kértem időpontot. Egy hónap múlva megkaptam. A beszélgetésen a főorvos azt mondta, minden amit elmondtam, alá támasztja a saját diagnózisomat. Szóval otthon töltsek ki pár tesztet és 2 hónap múlva találkozunk. A tesztek összesen kb. 3-4000 kérdésből álltak és tényleg kellett 2 hónap hozzájuk :-D -Közben a főorvos ragaszkodott ahhoz hogy kizárjuk az epilepsziát. Ezért magán úton egy koponya MRi-t csináltattam, epilepszia vizsgálattal. Szerencsére a Fehérvári gépet EU pályázatra vették és annyira érzékeny hogy képes érzékelni az agy elektromos jelszint ingadozásait. -Szóval nem vagyok epilepsziás és nincs fizikai károsodás az agyamban.

A második alkalommal a főorvos segédjével beszélgettem, aki teljes mértékben felfogta amit mondtam és azt ajánlotta, hogy kerüljem a magyar weboldalakat mert semmi értelmes nincs rajtuk. Ekkor elő vettem egy szakkönyvet amit az USA-ból rendeltem. Nevetett egy jót mert ő is olvasta. Szóval másfél órát beszélgettünk jó hangulatban.

Mikor kijöttem, éppen az ország másik végéből jöttek időpontot kérni. -Basszus. 200 Km-ről!!! Biztos ott is sok volt az értelmes orvos...

A harmadik alkalommal egy két órás számítógépes teszt következett,ami alapján a diagnózis végleg elkészült. A főorvos Estulic-ot írt fel, ami csökkenti az impulzivitást. Ez miatt már nem kapkodok annyit mint régen. Fél év után ki derült, hogy az impulzivitást csökkenti, de a rövid távú memóriám, a szervező készségem és az SCT-m nem gyógyítja. Elkezdtem használni a Ritalint. Ami már nagy előre lépés volt, hiszen még jobban csökkentette az impulzivitásom, a szemem fényérzékenységét közel 70%-al, a front érzékenységem közel 90%-al. A rövid távú memóriám nőtt, a tanulási készségem -az agyam számára unalmas dolgokban- jelentősen megnőtt.

Itt vége is lehetne a mesének, ha nem kaptam volna vérszemet. Érdekelt, hogy milyen lehettem volna, ha értelmes fizikai munkások akartak volna gyógyítani gyerekkoromban és nem kommunista diplomás hóhérok. Szóval rá találtam a Piracetam nevű nootropikumra. -Nootropikum: olyan nemgyógyszer, ami minimális mellékhatásokkal segíti az agyműködést, sok esetben természetes anyag mint az urán, a nyersolaj vagy a kamilla virág-. Mivel a recept nélküli verzió patikában is megvehető, tettem egy próbát.

Közben felvettem a kapcsolatot a korábbi Neurofeedback trénerrel is. A kérésemre az első kezelésem anyaga el lett mentve. Szóval akkor csak a jobb agy féltek impulzivitását vittük lejjebb. Most kértem, hogy a bal agy félteket is eddzük meg ami felelős kis mértékben a logikáért, nagyobb mértékben azért hogy a munkahelyen lepasszoljuk a melót az olyan hülyéknek mint én.

És igen, még jobb lett a monotónia tűrésem, még jobb lett a patkány tűrésem és a számokkal való napi 10-12 órányi munkát is sokkal jobban bírtam. Mikor a frontális lebenyemet kezdtük tréningezni -jobb és bal oldalt egyszerre, hogy a két agyféltek összehangoltan működjön- akkor már elég sokat fejlődött a mindennapi munkavégzésem.

Viszont rettentően lefárasztott a tréning.

Éreztem, hogy az az állapot, amit az EEG elvárna az agyamtól, idegen neki. Egyszerűen az agyamnak meg kellett tanulnia "rendesen" működni. Amíg korábban 10-15 percenként adott figyelmeztetést az EEG, hogy figyu haver!!! -addig a frontális lebenynél -főleg a két oldal egyidejű tréningjénél, olyan volt, mint ha fogyatékos lennék. Tudom, az vagyok. De amikor szinte 10 másodpercenként be jelez az EEG, akkor saját szemeddel látod, hogy menyire máshogy működik az agyad... De nekem az SCT-re a Neurofeedback bal oldal és frontális lebeny tréningje segített a legtöbbet. Sokkal jobban bírtam a hatalmas szám tömeget, már én tanítgattam pár dologra az új kollégákat.

 Szóval kemény munkával, a fizetésem minden szabad fillérjével, angol nyelvű szakirodalom olvasásával, a hivatalos és az alternatív gyógyászat szinergiájába hozásával, sok éves kísérletezéssel sikerült a rajtvonalhoz felhoznom magam. Már nem 200 méter hátrányból indulok a 100 méteres síkfutásban. Ha számokban és időben fejezzük ki, kb...

Két Neurofeedback terápia útiköltség nélkül kb. 250 000 Ft,

Koponya MRi kb. 30e Ft.

Az orvosi kivizsgálás sorozat ami kb. egy évig tartott, kb 110 000 Ft.

A sok tonna vitamin ára kb. 200 000 Ft.

Otthoni neurofeedback készülék kb. 60 000 Ft.

Orvosi kraniális elektroterápiás eszköz kb. 200 000 Ft.

És a Fehérvári doktornő 9000 Ft a nyolc helyett...

Plusz a bejárás a kezelésekre, a havi gyógyszerem, meg a sok aggódás és küszködés a sok hülyével.

Hát annyi. Gondolom, nem ilyen írást vártatok, de a valóság néha kilátszik a képmutatás függönye mögül.